Kőrösi László_Frivolitás

A modernkor harci zajára ébredek,
a konyhában evőeszköz-fegyverek
hangjai szólnak-
az asszony már megint hadat üzent
a mosogatónak!

Káromkodik. Kiabál, hogy keljek fel.
S, bár az ágyam nehezen enged el;
feltápászkodom.
- Szakadt vagyok, mint egy hősi halott:
szellentek, böfögök, majd
én is káromkodok.

Panellakásnyira szűkült életem,
giccses ereklyékkel bélelem.
A mosdóban épp, hogy elférek,
de jó ez egy bezápult elmének...

Túl az ablaküvegen;
a város fele még horkol -
miközben derék ágyasom
egyfolytában korhol.

Öltözködés közben, jár az agyam...

Dolgozni ma? - az sem rossz.
De jobb lenne a sínre köpni,
s ha elcsúszna a villamos:
a pofájába röhögni!
Mászkálni arra, hol zsírban sül a lángos,
és csikkfüstön át a gyomorba lép,
egy jó korsó világos...