Kihalóban a brit pubkultúra?A gazdasági krízis, a költségvetési hiány, a megszorító intézkedések és az áfa-emelés nem kímélnek olyan több száz éves hagyományt sem, mint a brit pubkultúrát.

Pale ale, azaz világos sör

Az ale, az angol sör és a pubok története is – mint annyi minden más – a rómaiakkal kezdődött. Már Tacitus is megemlíti, hogy a germán és gall törzsek szokványos itala a sör volt, és mivel a brit kelták szoros kapcsolatban álltak a gallokkal, nem tévedhetünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy ők is sörivók voltak. A sörivás első írásos nyomát a Hadrianus falhoz tartozó fába vésett szövegben találjuk: Atrectus ceruesarius, Atrectus, a serfőző.

Igaz, már a rómaiak megérkezése előtt is főztek maguknak alkoholt az emberek, de ami igazán beindította a sörivást és vele együtt a pubok karrierjét, az a rómaiak által épített utak megjelenése volt. Az addig egész életüket egy helyen leélő emberek végre hosszú útra kelhettek, és az utazóknak szükségük volt egy helyre, ahol megpihenhettek, ihattak, ehettek és esetleg megszállhattak. Az ókorban higiéniai okokból biztonságosabb volt sört inni, mint vizet, és a sörivás még nem jelentett társasági együttlétet, mint napjainkban. Így egyre több út menti házon jelentek meg táblák, amelyek jelezték az utazónak, hogy itt megállhat és egészséges sört ihat a helyben főzött sörökből. Az ilyen házat nevezték public house-nak, ma ismert nevén pubnak. Némely pub szállást is kínált, ezeket hívták inn-nek.

Az igazi áttörést a középkor hozta, ekkor fedezték fel a gruitot, azt a gyógynövénykeveréket, amely megadta azt a keserű ízt, amely nélkül a sör elképzelhetetlen. Azok, akik ismerték a növénykeverék titkos receptjét, nemigen osztották meg másokkal, s így vált néhányak „felségterületévé” a serfőzés tudománya. A középkori Britanniában – akárcsak Európa más országaiban – a serfőző mesterek többnyire szerzetesek voltak.

Ye Olde Cheshire Cheese - ahol Voltaire, Samuel Johnson, Oliver Goldsmith, Thackeray, Pope, Conan Doyle, Mark Twain, WB Yeats, Oscar Wilde, Jack Dempsey, Teddy Roosevelt sörözött.

A 15. század újabb nagy lépést hozott: a komló bevezetését a sörkészítésbe. Ez a forradalmian új ízesítő sokakat elűzött a piacról, és ezzel a fejleménnyel, valamint az angol kolostorok feloszlatásával megnyílt a tér a kicsi serfőzdék előtt, amelyek közül számosan saját pubot nyitottak szerte az országban.

Az ipari forradalom idejére már magas adókkal sújtották a sört, amely megnehezítette a kisebb sörházak (pubok) létezését. Ezen a helyzeten változtatott az 1830-as Beerhouse Act (Sörház törvény), ami lehetővé tette bárki számára a sör árusítását potom 2 guinea-ért.

Napjainkban 6 sörgyár uralja a brit sörpiac 84%-át, ezenkívül 60 regionális és 500 mikroserfőzde kap állami támogatást, s az itt készített söröket mintegy 60 000 pubban lehet szürcsölni munka után egy finom pie elfogyasztása kíséretében, barátok és ismerősök kellemes társaságában szerte az Egyesült Királyságban. Ez a pubkultúra kapott egy kisebb pofont 2006-ban, amikor először Skóciában, majd Wales-ben és Angliában is betiltották a dohányzást zárt helyeken. Egyes pubok túlélték a forgalom visszaesést, míg mások nem tudtak megbirkózni a megváltozott körülményekkel.

Itt koccintott Händel és William Hogarth.

A jelenlegi gazdasági válság miatt bevezetett megszorító intézkedések és áfa-emelés pedig tovább nehezíti a pubok helyzetét. Havonta 25 pub kényszerül bezárásra, tavaly közel 900 pub húzta le a rolót az országban. A 2007-ben indult The Lost Pubs project (Az eltűnt pubok projektje) egy weboldalon gyűjti a bezárt pubok listáját, így őrizve meg legalább az emléküket. Állításuk szerint, egy bezárt pub ritkán nyit ki újra, általában lakásokká alakítják, vagy jobb esetben filmforgatások helyszínévé válnak. A listára eddig 13416 bezárt pub került fel, ebből 1741 Londonban.

Az egyik legrégebbi pub, a The George Inn. Dickens törzshelye.

Szóval kihalóban lenne a brit pubkultúra?
Bízzunk benne, hogy nem. Anglia nem képzelhető el pubok nélkül. A pub nem csupán fontos találkozóhely, ahova az ember beugrik felhörpinteni egy pint sört és bekapni egy szendvicset. Vidéken a falu szíve, ahova a településen élők friss hírekért járnak, születésnapot, házasságot ünnepelnek vagy halotti tort ülnek. Számos faluban a pub életben tartása érdekében önkéntesek fognak össze és egymást váltva, ingyen dolgoznak. Az optimisták szerint inkább átalakulásról van szó, ahogy az egykori angolszász sörházakból pub lett, napjainkban úgy válnak egyre inkább ételt is kínáló egységekké a pubok. Aki nem követi a trendet, talán bezárásra kényszerül, de a pubkultúra olyan mélyen gyökerezik, hogy nem kell tartanunk az eltűnésétől.
Cheer up and let’s have a pint of ale! (Ne búsuljunk, igyunk egy korsó sört!)