Vallomás

Miért ne mondhatnám el, mit érzek irántad??Ilyen nagy bűn lenne, hogy szeretlek téged?Félsz tőlem, vagy nem tettszem?Ha így van miért nem mondod el nekem?Meghallgatlak szívesen, hisz tudod, hozzám bármikor bizalommal fordulhatsz!Óvnálak téged, vigyáznék rád, de hogyan, ha nem engeded??A gondolataimban egyenlőre.Mindig azt kívánom ,hogy olyan legyen, mint amikor úgy néztél rám ,mint aki szeret.Mint amikor szerelmednek becéztél egyszer.Azt hittem annál nem lehetek boldogabb.Mikor szakítottam az előző barátommal, azt kívánta nekem:-"Bárcsak megtapasztalnád, hogy én most mit érzek te kis buta lány, azt kívánom tudd meg, hogy milyen is a viszonzatlan szerelem!Milyen mikor bármit megadnál valakiért és ő pedig le se szar!!!"-

Nos ez a jókívánság úgy tűnik valóra vált, ugyanis úgy érzem, hogy te nem szeretsz engem, én pedig őrültem beléd zúgtam, mert te ezt akartad!

Olyan szépnek látlak téged, olyan kedvesnek, olyan tökéletesnek! Olyan jó mikor velem vagy, mikor biztatsz, mikor megsimogatsz, semmi mást nem kívánok most, csak ,hogy egész életemben velem legyél, és érezhessem az illatod, de te ez nem akarod, de miért??Nem vagyok elég kedves?Csinos?Okos?Szorgalmas?De ha tudod, hogy olyan vagyok aki neked nem jó, akkor miért akartad, hogy megszeresselek??Akkor miért voltál velem ilyen kibaszottul jó??Én miért látlak téged tökéletesnek??Meg sem tudom fogalmazni.Annyira naiv vagyok!Mióta azt mondtad: Lassan vége a kapcsolatunknak, minden nap sírok emiatt.Annyi mindent szeretnék neked elmondani, annyi mindent megkérdeznék tőled de nem merem, nem merem szóba hozni sem.Nem merem egyszerűen, mert félek kimutatni az érzéseimet irántad.Félek tőle, hogy majd elutasítasz.Az borzasztó lenne!Legalább annyira, mintha te kimennél Angliába és itt hagynál engem.Én bármit megtennék érted úgy érzem, de bizonytalan vagyok!Nekem te annyira hiányoznál!Elhiheted nekem akadna bőven udvarlóm, akik nem olyanok lennének mint te, ők udvarolnának, küzdenének értem, de nekem nem ők kellenek, hanem te, mert nekem olyan sajátos világnézeted van, amit én nagyon értékelek, és felnézek rád miatta.Lehet, hogy nem vagy tökéletes, de számomra nagyon közel állsz hozzá.

Amikor fekszünk az ágyon egymással szemben, simogatod az arcom és a szemebe nézel, ahhoz fogható nincs számomra semmi más.Lehet, hogy ez most csak pillanatnyi állapot, de én azt akarom, hogy ez ne így legyen, soha senkinek nem mondtam ilyet, hülyének érzem magam, és nagyon rossz dolog, és nagyon fáj a viszonzatlan szerelem.Az hiszem most már tudom milyen érzés mikor ez fáj, mert ez tényleg fáj, ahogy próbálom visszafojtani a könnyeim, a torkomnál egy szorító érzés fog el, ez az?Ez a szerelem?Csodás!Remek!Szerelmesnek lenni valóban a legszebb dolog a világon, de kinek?Ki az a hülye, komolyan mondom, aki ezt élvezi is??Folyton arra gondolni, hogy a másik vajon mit csinál?Szeret-e?Elég csinos vagyok neki?Most ezzel megbántottam?Mit gondol majd ha ez kimondom?Hát nem szeret!Biztos nem szeret! Awwww de mégis szeret, biztos szeret ő is engem!Tudom, hogy szeret.Aztán a fejemhez kell vágni, hogy nem szeretsz?Hát akkor nem szeretsz!Akkor majd én sem szeretlek!Igen, ezt fogom tenni, majd nem foglak szeretni!Háh jól kibaszok veled mi?Majd jól nem szeretlek, és akkor biztos nekem is jobb lesz!De nem!Nem jobb, mert én szeretlek téged, és nem tudok magamnak hazudni!Becsaphatom magam persze, áltathatom magam, de mégis ott van az az érzés a torkomban amit már említettem, és nem hagy békén, mert ott motoszkál mindig mikor te kijelented, hogy nem szeretsz és én is ezt mondom neked!Inkább elmegyek hajat festeni a fürdőszobába, és ott pityergek csendesen.Miért?Mit tehetnék?Elmondom  Rachelnek maximum!Attól tényleg egy kicsit jobb lesz, de a pillanatnyi gondolataimra nem emlékezhetek folyton, és így nem tudom neki 100%-osan közvetíteni a gondolataimat, mikor azok a szavak, az indulatok, csak ott a fürdőszobában törnek rám, vagy mikor beszélgetünk, és te játszi könnyedséggel jelented ki, hogy nem kellek neked, és csak azért vagy vele, mert "kényelmes".Mikor ezt mondod, tudd meg, olyan érzés, mintha egy hatalmas pengét döfnének a mellkasomba, majd a csontot porrá zúzva fúródna át a hátamon, a legjobb, pedig mikor még meg is forgatod, mikor megcsókolsz.Igen, az teszi fel a pontot az i-re.De miért fog el folyton a sírógörcs?

Te vajon tényleg a barátnődnek tekintesz engem?

Miért akartad azt, hogy beléd szeressek, mikor tudtad már rég, hogy úgysem lehetünk együtt sokáig, mert elkarsz hagyni.Igen tudom, te megmondtad nekem, hogy majd meg fogsz unni, de miért?Talán rosszkor találkoztunk?(Mindig ezzel próbálom csitítani magam, mikor tisztában vagyok vele, hogy csak nemes egyszerűséggel nem vagyok elég jó hozzád)

Nem gond, megértem én.Volt egy pár nap mikor úgy gondoltam, jó döntés volt részemről, hogy ide költöztem hozzátok, de most már úgy gondolom nem, mert szerintem te egy nagyon maradandó emlék leszel számomra és feltételezem, nem túl pozitív nyomot fogsz hagyni nekem.Mindegy, fiatal vagyok, még bármi lehet, az is lehet, hogy még vagy 20 pasasnak fogok ilyen levelet írni.De remélem nem.Azért én még bízok benne titkon, hogy csak elrejted az érzéseid, és te is viszont szeretsz.